Az agilis projektmenedzsment manapság mindenhol jelen van, hiszen gyorsabb eredményeket, jobb minőséget és olyan projektirányítási módszereket ígér, amelyek jobban igazodnak a mai gyors tempójú világ követelményeihez. Ebben a cikkben részletesebben megvizsgáljuk az agilis projektmenedzsmentet, annak történeti fejlődését és definícióját.

Mit jelent az „agilis”?
Kezdjük azzal, hogy pontosabban megvizsgáljuk az „agilis” kifejezést, amelyet a mindennapi nyelvhasználatban ritkán használunk. A latin „agilis” szóból származik („fürge, mozgékony”). A menedzsment környezetében az agilis gyors cselekvést, a megváltozott feltételekhez való bürokráciamentes alkalmazkodást és az egyszerű iránykorrekciókat jelenti.

Lépjünk egy lépéssel tovább, és vizsgáljuk meg az „agilitás” fogalmát közvetlenül a gazdasági környezetben. Az aki agilis módon cselekszik, nem egy nehézkes kolosszus, hanem rugalmasan és proaktívan reagál a változásokra. De hogyan került be ez a kifejezés a mai projektmenedzsmentbe? Sokan meglepődnek azon, hogy az agilis megközelítések nemcsak a szoftveripar fellendülésével jöttek létre..

A kezdetek: Termelés és gyártásipar

A projektmenedzsment régen nehézkes és túlszervezett volt, és csak a digitalizációval és a szoftverprojektek megnövekedett jelentőségével születtek meg az agilis megközelítések, amelyek leváltották az elavult vízesés modellt. Később persze jöttek olyan megközelítések az agilis megközelítés mellett, mint a Lean vagy Kaizen, de ha néhány évtizeddel visszatekintünk, láthatjuk, hogy az agilis módszerek is léteztek már korábban is:

• Az 1950-es években a NASA és az IBM már alkalmazta az „iteratív és inkrementális fejlesztést” (IDD) nagy szervezetekben.
• Az 1950-es és 1960-as évek fordulóján a NASA „Mercury” projektje fél napos iterációkat alkalmazott.
• 1987-ben az amerikai Védelmi Minisztérium hivatalosan beépítette az iteratív megközelítéseket az irányelveibe a számos sikertelen projekt után.

Az igazi áttörést azonban ténylegesen a szoftveriparban érték el.

Az áttörés: Agilis szoftverfejlesztés

Az agilitás a szoftverfejlesztéshez tartozik? Kétségtelen, hogy a szoftveriparban terjedtek el az agilis módszerek széles körben. Nézzük meg a legfontosabb mérföldköveket:

• 1986-ban Takeuchi és Nonaka tudósok először használták a „Scrum” kifejezést a „The New New Product Development Game” című könyvükben. A Canon és Honda vállalatok tapasztalatai alapján az önálló és önszerveződő csapatok fontosságát hangsúlyozták.
• 1993-ban Jeff Sutherland és Ken Schwaber először beszéltek a Scrumról a szoftverfejlesztésben. Az ő ötleteik Takeuchi és Nonaka munkáira épültek, kiegészítve a programozás és a szoftver inkrementális fejlesztésének tapasztalataival.
• Az 1990-es évek végén Kent Beck vezette be az Extreme Programming (XP) módszert, amely az egyik első nagyobb méretben alkalmazott agilis módszer lett.
• 2001-ben a szoftveripar vezető személyiségei kidolgozták és közzétették az agilis manifestót.

Agilis projektmenedzsment: Definíció

Már az elején tisztázzuk: Nincs egyértelmű, mindenhol elfogadott definíció. A szakirodalomban visszatérő jellemzők találhatók, amelyek az agilis projektmenedzsmentet jellemzik. Ezek összefoglalásával az alábbi definíciót alkothatjuk meg: Az agilis projektmenedzsment egy iteratív megközelítés a projektek tervezéséhez és irányításához. Rövid ciklusokban rendszeresen készülnek el eredmények, amelyekről visszajelzéseket gyűjtenek, és ennek megfelelően igazítják a további lépéseket.

Iteratív megközelítés

Az agilis munkavégzés iteratív módon zajlik, azaz rövid ciklusokban (iterációkban, sprintekben) készülnek el az eredmények. A klasszikus projektmenedzsmenttel ellentétben az iterációk nem részletesen vannak előre megtervezve, hanem az előző iterációk tapasztalataira építenek.

Eredményekre fókuszálás

Az agilis projektmenedzsment legfőbb jellemzője, hogy minden ciklus végén konkrét eredmények állnak rendelkezésre. A hagyományos jelentések helyett itt működő termékeket vagy részmegoldásokat mutatnak be.

Összegzés

Az agilis projektmenedzsment különféle módszereket ölel fel, mint például a Scrum vagy a Kanban, amelyek mind egy iteratív megközelítést követnek. A projektek gyorsabban reagálnak a változó igényekre, miközben az önszerveződő csapatok nagy szerepet játszanak.